Az induló csapatot Gyenes Zsuzsa 3. kerületi közösségfejlesztő, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány mentora segített összekötni egymással, s 2020 augusztusától rendszeres beszélgetéseket tartottunk annak érdekében, hogy vajon itt, a 3. kerületben lehet-e létjogosultsága egy közösségi alapítványnak.

Az idő során egyre inkább elköteleződtünk. Magunkat egy kerületi lakókból álló, kezdeményező, tettre kész, önkéntes csapatként definiáljuk, és az elmúlt hónapokban elszántuk magukat arra, hogy közösségi alapítványt hozzunk létre, amely a 3. kerületi lakók helyi kezdeményezéseit szolgálja. Egy olyan civil szerveződést, amely a kerületben, a kerületért működik. 

Dénes Gábor

A végzettségem szociális munkás. Jelenleg egy országos egészségügyi programot vezetek a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesületnél. Korábban szociális területen kisebb civil szervezeteknél dolgoztam, komoly tapasztalatom van a for-profit szférában is.

Etelközi Péter

Számítógép mérnök végzettséggel a szakmában dolgoztam három évtizedig nagy számítógépekkel. Előbb hardware, később software területen, majd vezetőként. Kezdetben a gép-gép közötti kommunikáció, majd az ember-gép kapcsolat foglalkoztatott. Az emberi oldal annyira megtetszett, hogy a humán kommunikáció felé fordultam, először tanultam, majd 10+ évig kommunikáció tréningeket tartottam mellékfoglalkozásként. 1988-tól a saját cégemet irányítom. 2004-től befektetési tanácsadással foglalkozom.

Götz Eszter

Újságíró, szerkesztő, művészeti író vagyok. 1991-ben szereztem magyar-történelem tanári diplomát az ELTE BTK-n, 1992 óta kisebb megszakításokkal szabadúszóként dolgozom. 2009-2011 között a Budapesti Városvédő Egyesület ügyvezetője voltam, 2014-től számos budapesti és Pest megyei civil szervezet számára pályázatokat írok. Elsősorban kulturális és környezetvédelmi témákkal foglalkozom, külsős segítőként közreműködöm több civil szervezet munkájában. A kulturális szcénában való ismeretségeim révén hasznos kapcsolatrendszerrel rendelkezem a leendő közösségi alapítvány számára. 

Gyenes Zsuzsa

Közösségfejlesztő vagyok, 33 éve élek a III. kerületben. Az iskoláim, majd munkahelyem nem kötődtek a kerülethez, de kamaszként, később kisgyerekes anyaként bekapcsolódtam a helyi közösségi életbe. Itt voltam helyi civil szervezet vezetője, itt tartok családi programokat a közösségi házban. Itt lakom, itt szeretek lakni, és ha a kerületnek még közösségi alapítványa is lesz, még büszkébb leszek rá, hogy itt lakom. A közösségi alapítványt közösségfejlesztő szemmel nézve is jó formának tartom, amely a civil függetlenséget erősíti, az öntevékenységet és önszerveződést támogatja, megadja az embereknek a hatni-tudás jó érzését, és a bekapcsolódás széles spektrumát kínálja az egyszeri anyagi vagy természetbeni hozzájárulástól a folyamatos pro bono tevékenységen át a szervezői elköteleződésig, helyi kapcsolatokat épít, bürokrácia nélkül, partnerségben támogat helyi kezdeményezéseket (formális szervezeti háttér nélkül is), és mindezeken keresztül fejleszti a helyi közösséget. Ezért támogattam mentorként a kezdeményezést, ezért vagyok továbbra és részese és leszek egyik alapítója.

Havas Ágnes

Pedagógus, mediátor, tréner vagyok. Majdnem húsz évig dolgoztam alternatív, alapítványi iskolában. A 2010-es évektől kanyarodtam más vizekre, elkezdtem konfliktuskezeléssel foglalkozni. A gyermekeinkkel otthon töltött évek egy teljesen más fókuszt hoztak az életembe. Régi tervem valósulhatott meg, amikor elkezdtem önkéntes ügyelőként, majd iskolalátogató trénerként dolgozni a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál. Tevékeny részese voltam egy kerületi iskolaalapítási folyamatnak is. Az elmúlt három évben aktív tagja lettem a Maradjanak a Fák a Rómain civil csoportnak. Jelenleg egy kisebb, helyi Alapítványnak vagyok a munkatársa (projektvezető, mindenes).

Hruskó Erika

1998. óta élek Óbudán. Végzettségemet tekintve andragógus és kommunikátor vagyok. Szakmámban ugyan nem dolgoztam, de nagy többségében kommunikációval és szervezéssel járó munkaköreim voltak. 1994. óta tevékenykedem különböző civil szervezetekben, önkéntesként, aktivistaként. Úgy gondolom ez a mai világ nagyon elszakította, elszigetelte az embereket egymástól. Ezt egyre többen felismerik és megpróbálnak tenni a környezetükben a dolgok változásáért. Szerintem jó ötlet egy olyan civil szervezetet létrehozni, amely a már meglévő kezdeményezéseket ismeri, összekapcsolja őket és ahol hiány mutatkozik, ott elősegíteni a közös hang megtalálását. Elektromos kerekesszéket használóként, nagyfokú segítséget igénylőként pedig a fogyatékkal élők önálló, önrendelkező élet lehetőségének megteremtésén, és a társadalmi befogadásért dolgozom.

Huszerl József

Matematika tanárból lettem tartalom előállító „munkás”. Több médium munkájában részt veszek, filmeket csinálunk kollégáimmal, egy csoporttal eseményeket közvetítünk a neten, önkéntesként részt veszek a Civil Rádió munkájában és voltam egy intézmény fotósa is. Több civil szervezetnek is tagja vagyok, amelyek közül számomra a Közösségfejlesztők Egyesülete a legfontosabb, mert a közösségek erejében látom majd minden társadalmi nyavalyánk enyhítését, megoldását. A 80-as évek végén az egyik kitalálója voltam az első magyar kulturális elektronikus újságnak – Közművelődési Lemezújság. 1998-ban irányításommal kezdte meg működését az interneten az 1991-ben létrejött Pályázatfigyelő havilap on-line változata, amelynek ma is a főszerkesztője vagyok.

Lisztes Gábor

Építészként dolgoztam negyven évig, ma már visszavonultam a tervezéstől. A műegyetemen tervezést és urbanisztikát tanítottam. Gyerekkoromtól a kerületben élek. Itt jártam iskoláimat, eveztem sokat a Rómain. Az építészet mellett foglalkoztam könyv- és műszaki angol fordítással, csoport-dinamikai tréningvezetéssel (TCI), személyiség tipológiával (Enneagram). Harminc éve tagja vagyok egy fiatalokat nevelő férfi-közösségnek (Férfisátor). Évekig szerkesztettem és vezettem a sátor műsorfolyamát a Mária Rádión. Két felnőtt gyermekem és három unokám van.

Pótó Laura

Jogászként végeztem az ELTE-n és az egyetem után először ügyvédi irodáknál dolgoztam, majd egy multinacionális cégnél helyezkedtem el. Néhány rövidebb időszakot leszámítva születésem óta Óbudán élek, és ezen nem is szeretnék változtatni, annyira ide húz a szívem. Hiszem, hogy ahhoz, hogy a világ jobb hely legyen, először a saját portánkon kell körbenézni, ezért is tetszett meg a közösségi alapítvány munkája. A Jóbuda közösségéhez koordinátorként csatlakoztam, a feladatom és célom segíteni, hogy a lehető legtöbbet tudja kihozni magából ez a lelkes csapat.

Tatai Károly

Végzettségem szerint közgazdász vagyok. Multinacionális vállalati környezetben, a versenyszférában szocializálódtam. Később a Common Purpose Egyesület operatív vezetőjeként ismerkedtem meg több civil szervezettel, többek között a Ferencvárosi Közösségi Alapítvánnyal. Ezek után kezdett foglalkoztatni a téma, hogyan lehetne fejleszteni az együttműködést a különböző társadalmi szférák között. Több civil szervezeteknél is önkénteskedtem  az utóbbi években.   

Ujvári Andrea

52 éve élek Óbudán, itt jártam iskolába, itt volt az esküvőm, itt születtek a gyermekeim, ők is itt jártak iskolába. 40 évig tanítottam az egyik kerületi iskolában, mostanában pedig itt élem a nyugdíjasok boldog életét. Ezer élmény, barát köt ide. És még mi? Szeretem, ha erdőbe vágyom 10 perc alatt a kiscelli parkerdőben vagyok. Ha vizet szeretnék látni, 10 perc alatt elérem a Dunát. A nyüzsgő belváros 15 percnyi távolságra van. Nincs még egy ilyen univerzális hely Budapesten! Éppen ezért szeretném, ha Óbuda mindenki számára élhető hely lenne, sok boldog ember jönne szembe az utcán. A pedagógus pályán eltöltött 40 év okán a gyerekek problémáiról tudok a legtöbbet. Hiszek a közösség erejében, az alapítvány gyermekeket megsegítő munkájába kapcsolódtam be.

Urbanovszky Zsuzsanna

Immár 8. éve élek Óbudán, Szakmámat tekintve szociálpolitikus vagyok, eleinte gyermekvédelemben, majd 2012-től fogyatékosügyben dolgozok. 2012-2019 között a Kontúr Egyesület elnökeként jelentős szerepem volt a Hős utcai szegregátumban a közösségfejlesztő, majd közösségszervező munkában, ahol igények mentén, beindítottuk a közösségi beszélgetéseket. Óbudán azért is szeretek élni, mivel hagyománya van a közösségi szemléletnek és a közösségi tervezésnek, illetve a gazdag civil életnek. Ugyanakkor az látható, hogy a források egyre szűkülnek az alulról jövő kezdeményezések és a civilek számára. Fontosnak tartom, hogy az értékes munkát végző civilek és az alulról jövő kezdeményezések útjába ne álljanak anyagi erőforrások hiánya. Hiszem, hogy itt Óbudán is egy innovatív, nyitott közösségi alapítvány képes lehet erőforrásokat felkutatni és 1-1 ügy mellé állítani a kerület lakosait/vállalkozóit.

Vidák Cecília

Itt születtem, itt nőttem fel, és kisebb-nagyobb szünetek után több mint tíz éve ismét itt élek Óbudán. Ide húz a szívem. Az eddigi aktivitásaim nagyobb részt az állatvédelemhez kötődnek, de örömmel csatlakoztam az induló közösségi alapítványhoz – fontosnak tartom az összefogást, az egymásra figyelést, egymás segítését, és szívesen dolgozom is ezért. Szívügyem a felelős állattartás kérdésköre, a kutyás / nem kutyás közösség közelítése, mindemellett remek ötletnek tartom ezt a kezdeményezést, és hiszek benne, hogy együtt valami igazán jót hozunk létre.