„A Nem Adom Fel Alapítvány Léleköntő Programja 2014 óta szervezi meg napközis táborait a 3. kerületben, autizmussal élő gyermekek számára.

Idén két négy napos tábort szerveztünk, 2025. július 1-4, illetve 2025. július 7-10 között. Mindkét táborban 14-14 gyerek vett részt, az elsőbe markánsan érintett, a másodikba pedig integrációban nevelkedő, expresszív kommunikációra képes gyermekek érkeztek. Mindkét táborban, minden gyermeknek saját, személyes segítője volt, aki a nap során elkísérte őt a fejlesztésekre, segítette őt a napirendben való eligazodásban, szabad idős tevékenységekben, kézműves és mozgásos foglalkozásokon. A szakmai csapatban pedig volt számos gyógypedagógus, pszichológus és mentálhigiénés szakember.

A táborban a tanév során hozzánk járó gyerekek, illetve a várólistánkon szereplő gyerekek vehettek részt. Előbbiek az éves megfeszített munka gyümölcseként, utóbbiak pedig azért, hogy jobban megismerhessük őket és családjaikat, előkészülve ezzel a következő évre. 

A meleg, elfogadó légkör és intenzív program hatványozott lehetőséget nyújtott a gyerekek számára a fejlődésre, a szülők számára pedig teret biztosítottunk számos gyógypedagógiai és mentálhigiénés segítőbeszélgetésre, ugyanakkor valamelyest tehermentesítettük is őket a hosszú nyári szünet alatt. 

A tábor alatt végig fejlesztések zajlottak, az év során kialakult rutinoknak megfelelően, hiszen autizmusban fontos a biztonság, a folytonosság, kiszámíthatóság megteremtése. Ugyanakkor a napok programja igyekezett a gyerekek egyéni szükségleteihez igazodni, az árnyékpedagógusok segítették a szabad idő megszervezését, az egymáshoz való kapcsolódásukat, közös interakciókat. A tábor előtt az önkéntes segítőknek felkészítő napot tartottunk, illetve mindenki találkozhatott azzal a gyerekkel, akinek segítője lett a táborban, beszélgethettek a szülőkkel, előzetes tapasztalatokat, ismereteket gyűjthettek a gyerekről. A felkészítőn az önkéntesek autizmus specifikus képzésben részesültek, segédanyagokkal ismerkedhettek: napirendi kártyák, szabálykártyák, timerek használata, autizmus specifikus kommunikáció, szenzorosság voltak a fókuszban. Képeztük őket megnyugtató stratégiákra, egyéni szükségleteknek megfelelően, illetve megismerhették a családi helyzeteket, melyből a gyerekek érkeztek. 

Egyik kolleganőnk naponta bábozós foglalkozást vezetett, melynek hatalmas sikere volt.

A tábor minden napjának végén, amikor a gyerekek elmentek, esetmegbeszélést, csoportos szupervíziót tartottunk, szükség esetén egyéni kísérést biztosítottunk önkénteseink számára.”