A JÓreggelt JÓbuda! sétánkat idén is megrendeztük, mint az elmúlt években már szokásunkká vált így október elején. Idén annyi változás történt, hogy a hajnali 5 órási indulást kicsit későbbre, 6 órára tettük át – remélve, hogy ez egy kicsit barátságosabb időpont, így többen velünk tartanak. Ez viszont azt eredményezte, hogy a Napocska ébredéséig kevesebb idő jutott a célig elérni – nem is sikerült odaérnünk, útközben ért minket.

Idén Békásmegyer Ófalut ismertük meg, sétáltunk egy jót. Mint minden évben, idén is készültünk a hely történelmének áttekintésével. Megtudtuk Divinyi Évitől, hogy a honfoglaló magyarok Megyer törzse telepedett itt le, majd a törökök uralma alatt elnéptelenedett. Később Zichy gróf kapta meg a területet, ahová svábokat telepített – kialakították a kis takaros, tiszta parasztházaikat, szőlőt, gyümölcsöt termeltek. A második világháború után a kollektív bűnösség jegyében az itt élők 92%-át kitelepítették, helyükre mindenfelől magyar ajkú embereket költöztettek – így az eddig itt élők hagyományai elvesztek. Az újonnan beköltözök pedig sok felől érkeztek. 1952-ben vesztette el a település önállóságát, akkor lett Budapest része. Az 1970-es panelházak építésekor, majd a ’80-as évek lakótelep építésekor sok házat lebontottak, helyükre nagy házak épültek. Azonban még megmaradt egy kicsiny rész, amely őrzi a település régi, falusias hangulatát.

A következő megállónk a Gőtés tó volt, amiről kiderült, hogy igazából egy lápos vidék volt, ami még Csillaghegyen is tartott, csak onnan már visszaszorították. A tavak valójában bányatavak, amik a bányászati tevékenységkor keletkeztek. Egy apró forrás táplálja ezt a lápos részt, bár most nem láttunk vizet. A területnek sajátos élővilága van, él itt pl. vízityúk is, amit szintén nem láttunk. 2023-ban a közösségi költségvetési szavazáson ez a terület is nyert, hogy rendbe hozzák, megszépítsék. A napfelkelte itt ért minket, bár nem ez volt a végső megállónk. Nagyon szép időnk volt, és ahogy kivilágosodott, olyan közel kerültek a Budai hegyek, hogy szinte elértük őket. A célunk a domboldalba létesített temető volt, ami nagyon szép, rendezett, és aminek szintén története van. Ófaluban a Fő útnál volt a temető, csak körbe építették házakkal, ezért kellett kijelölni új temetőt – azonban ezt is lezárták az 1950-es években. Van egy szabály, hogy 30 év után lehet visszanyitni. Abban a 30 évben egyetlen embert temettek oda, Békásmegyer egyetlen 1956-os hősét – azonban a temetése előtt megkérdeztek minden ott lakót, hogy megengedik-e. Természetesen, egyöntetűen igen volt a válasz. 1986-ban nyitották vissza a temetőt, de már csak urnatemető lehetett. Ez volt a sétánk végállomása, ami más miatt is jelentőséggel bír: ugyanis itt ül egy padon Rézi és Szepi, a szalma figurák egy szépen gondozott kis kertben. A létrehozói, csinosítói az Óbor utcai civilek, akik már bejegyzett civil szervezet. Amiért pedig a szívünknek ez oly kedves, az az, hogy a 2022. évi JÓ JÓbudán! pályázatunk egyik győztes csapata volt. A sétánk végén finom reggelivel, meleg teával, kávéval, kakaóval vendégeltük meg azokat, akik ezen a csodás szombat reggelen velünk várták a napfelkeltét.

A séta egy adománygyűjtő hónap kezdő eseménye volt. Szeretnénk a jövő évi JÓ JÓbudán!
pályázatunkon kiosztható támogatások összegét közösségi gyűjtéssel előteremteni.
A sétán résztvevőktől 31.000 Ft érkezett a helyszínen, amiért hálásak vagyunk.

Adománygyűjtő kampányunknak izgalmas záróeseménye is lesz, amit még nem árulunk el.
Kövessétek oldalainkat a közösségi médiában!